Imre nem szerette a lelkicézős beszélgetéseket.Szerette viszont a jó szexet,az alvást,a békét és úgy általában a megszokott dolgokat. Támadásnak,csapdának érezte Eszter hisztijeit ,és nem értette ,mire jók a hajnalig tartó beszélgetések? Nem vezetnek sehová,csak őt frusztrálják egyre jobban.
Most is..,azt hitte minden rendben van. Imádta Eszterrel a szexet,és jól is működött,harmónia volt a testük között. Nem volt számára munka az utójáték sem. Őszintén adott finom csókokat a nő homlokára,szemére. Kielégült volt,békés,alvásra vágyott.
Nem így Eszter.
Nézte egy ideig az álomhatárt már majdnem átlépő Imrét,és egyre nyugtalanabb, dühösebb lett. Eleinte nem is tudta,mi a baj. Azt ő is elismerte,hogy a férfi gyengéd és nagyon jó szerető.Mégis valami hiányzott,és ezt a valamit Imrének tudnia kéne. Nem szeret,gondolta ilyenkor.Ettől a gondolattól aztán kétségbeesett ,felült az ágyban,cigarettára gyújtott.
-Kérsz te is cigit?-bökte meg a majdnem alvó,falnak fordult Imrét.
-Ha már nem hagysz aludni..igen,gyújts nekem is-sóhajtott, tudta,most kezdődik a szokásos lélekvájkálás.
Nem tévedett,lassan megszokta a mindig ismétlődő jeleneteket. Kérdések,amikre Eszter már előre megfogalmazta,miket akar hallani. Imre vívódott egy ideig,mondja-e úgy,ahogy nem szeretné mondani,vagy maradjon Imre,aki éreztetni szereti,hogy szeret,de nem a szavak embere...
Nem mondta úgy ahogy a nő hallani akarta,gyűlölte ha manipulálni akarták.Kicsikarni belőle azt amit nem akart..
Eleinte megijedt amikor Eszter kipattant az ágyból,kapkodva felöltözött,majd csapódott az ajtó,felberregett a kocsi. Elment,állapította meg félálomban. Nem baj,majd holnap megbékél...
Nem kellett a "holnapra" várni. Alig elaludt,kulcs fordult a zárban,Eszter visszament...
..................
Imre fáradtan sóhajtott egy mélyet,ivott egy kis ásványvizet,és lélekben felkészült a csákányolásra.
Tudta,ez is hajnalig fog tartani,témája ugyanaz.
-Szeretsz?
Hosszú szünet,majd egy válasz,Imre szerint őszinte
-Szeretlek,de nem vagyok beléd szerelmes.
Ki tudja,miért (Imre legalábbis nem tudja) ,de erre a mondatra,behisztiznek a nők,ezt már többször megfigyelte.
Eszter sír,majd összepakol,közli,szakít,mert ez neki sértő.
És a helyzet tényleg az,hogy valóban szakítani akar,elrohan.Ajtót bevágja,megy néhány kört a kocsival,elszív egy-két cigarettát,majd visszakullog.
Imre már be sem zárja az ajtót,ismeri a mozzanatokat,csak azt nem érti mire jó mindez.
Eszter sem érti. Ő csak azt tudja,egyre jobban megalázza magát,ezért egyre dühösebb,hisztisebb.Bizonyságot akar,ezért provokálja a szakítást,ezt egy barátnője állította.Lehet benne valami. Olyankor Imre napokig kedvesebb,kedvébe jár,de nem sokára kezdődik minden előlről.Miért nincs vele mindennap,miért kell a haverokkal császkálni éjszaka? Miért nem ő a legfontosabb? Mert nem szereti,logikus. Most már féltékeny is.
Egy szép napon aztán a férfi elunta. Elég volt,nem hajlandó tovább játszani ezt a színjátékot. Ő tiszta helyzetet akart,ezért nem hazudott szerelmet.Miért nem elég az,hogy hetente több napot együtt vannak,legtöbbször a hétvégeken is,de nem akarja lekötni magát,nem érzi úgy,hogy szerelmes,de hát arról volt szó..,laza kapcsolat...A féltékenységet nem tűri.
Eszter összeomlott,mikor zárva találta a lakást. Ugyanaz volt megint...ajtócsapkodás,de mintha megsejtette volna, hogy ez az éjszaka más lesz,csak egy cigit szívott el,az autót be sem indította,máris rohant vissza,hogy tisztázza,hogy helyre hozza,hogy átölelje a férfit..
-Ne dörömbölj légy szíves,éjszaka van. Menj haza,szakítani akartál és én szakítok!
-Engedj be Imre kérlek! beszéljük meg...-érzi milyen megalázó a helyzet,ott áll a csukott ajtó előtt,nem engedik be.Vár még egy darabig,kérleli a férfit,de válasz nem érkezik.